Bő egy hete egy napsütéses pénteki délutánon a PM7 Klub maroknyi csapata leutazott Kiskőrösre a Kunság-Szesz Szeszipari Zrt. telephelyére egy kóstolóval összekötött üzemlátogatásra. Bevallom kétellyel vegyes izgalommal kezdtük meg a látogatást, hiszen hogyan is feledkezhettünk volna meg arról, hogy az úgynevezett "Aranyháromszögként" is ismert területen járunk. Ami rögtön feltűnt, hogy Nagy László tulajdonos őszintén, leplezetlenül beszélt mind az elért sikereikről, mind ezek árnyoldaláról. Az üzem egész területét bejárhattuk, nem voltak tiltott területek. Nagy tisztaságot és egy igazán korszerű kommersz szeszesital előállító üzemet láttunk, modern berendezésekkel. És, hogy pár szót a cégről is szóljunk, a Kunság-Szesz Szeszipari Zrt. családi vállalkozásként indult és már közel 20 éves múltra tekint vissza. Mára az ország egyik legnagyobb szeszipari üzemévé vált. A cég fő profilja a hideg úton előállított kommersz szeszesitalok forgalmazása, de egyre nagyobb teret kap a minőségi pálinkatermékek előállítása is. A cég "vezérhajója" az előttünk sem ismeretlen Mátyás keserű likőr, amely már 2012-ben a Destillata versenyen arany minősítést szerzett. A helyiek vélt jótékony hatása miatt varázsitalnak tartják és jól jellemzi népszerűségét az is, hogy más cégek megpróbálják leutánozni is. Bár az ital receptje titkos, de egyik publikus hozzávalója a zsálya, amely már a reneszánsz kor fűszerei között is igen fontos szerepet töltött be. Nos nem vagyunk keserű likőr rajongók, de valóban jó ízléssel kerültek kiválasztásra a felhasznált gyógynövények és fűszerek és nagyon kellemes az édes és keserű ízek aránya, behűtve nagyon jól fogyasztható ital. A Zrt. által Mátyás néven forgalmazott pálinkák neve ismerősen csengett már, hiszen időről időre felbukkant a nevük pálinkaversenyek díjátadóin, de persze a tételek beazonosítására - lévén, hogy a pálinkabírálatok vakon történnek - korábban nem volt lehetőségünk. A túránk természetesen a Mátyás Pálinkaházat is érintette, ahol 3 hatalmas Hagyó féle főzőberendezés áll rendelkezésre a főzésre. A pálinkafőzést 2013-ban kezdték meg a cégnél és már 2014-ben a Gyulai pálinkaversenyen champion díjas lett a lepotica szilvapálinkájuk és a Pálinkakiválóság könyvbe is több pálinkájuk bekerült. Emellett nem elhanyagolható, hogy a Destillata-n is értek el sikereket. Ami számunkra elsőként meglepő volt, hogy a főzőmesterük Gyurján Attila - akinek a nevét érdemes megjegyezni - még csak 22 éves. Eredeti végzettsége borász technikus és mivel a családjában is nagy hagyománya van a pálinkafőzésnek, már 16-17 éves korában megfőzte első pálinkáit és természetesen az évek során gyümölcspálinka gyártói képzettséget is szerzett. A főzdéhez egy újságcikk alapján került és kezdetben az akkori főzőmester mellett dolgozott segédként, majd egy rövid kalandozás után főzőmesterként folytatta tovább a munkáját. Már harmadik éve főz pálinkát és a kezdeti próbálkozások után ma már évente 160 ezer hektoliterfok 50%-os pálinkának megfelelő mennyiség kerül előállításra. És, hogy van-e létjogosultsága a pálinkáiknak, azt bizonyítja a számtalan érem, amelyet különböző versenyeken elértek, 2017-ben az irsai olivér szőlőpálinkájuk, 2019-ben pedig a szilvapálinkájuk lett Bács-Kiskun megye pálinkája. Fontos megjegyezni, hogy ez a pálinkaverseny egyedi a tekintetben, hogy a versenyen szereplő pálinkákat a nevezés után a boltok polcairól szerzik be, így nem érheti később ezeket a pálinkákat az a vád, hogy "versenypálinkák". És, hogy mi a titka Attilának? Azt meséli, hogy már az alapanyag kiválasztása is különös gonddal történik és ahogyan megérkezik a főzdébe, már érzi és tudja, hogy mit is akar készíteni belőle. Segítségére vannak ebben egyéni képességei és mindaz a tudás, amit borásztechnikusként szerzett meg. A munka során sokat kísérletezik mind az alapnyagválasztással, mind az élesztőtörzsek kiválasztásával és próbál tanulni a hibákból, amiket esetlegesen elkövethet. És, hogy a pálinkáikról is essen pár szó, természetesen kóstoltunk, jegyzeteltünk és véleményt is mondtunk. A kóstolást Attila vezette és az menet közben vált egyértelművé számunkra, hogy nem csak a jól sikerült tételek kerültek bemutatásra. Minden főzés egy tanulási lehetőség és természetesen a legnagyobb tanító az, ha valamiben hibázunk. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egy ilyen fiatal ember mekkora hivatástudattal és mennyi újító ötlettel rendelkezik, hogy a kritikát hallva nem sértődik meg, hanem saját épülésére használja fel. Izgalmas, egyedi felfogással főzi a pálinkákat, úgyhogy a pálinkái kóstolása közben érdemes picit elengedni azt a tudást, amivel egy adott gyümölccsel, gyümölcsfajtával kapcsolatban rendelkezünk. Az első pálinka amire felkaptuk a fejünk, az egy barack pálinka volt (gönci kajszi és magyar kajszi vegyesen). Attila ennél a tételnél - más főzőmesterekkel ellentétben - szándékosan nem a lekvárosság kidomborítására törekedett, így egy enyhén lekváros, citrusos, narancshéjra, mentára emlékeztető illategyüttes jött létre, amelyet jól lekerekített a magból eredő marcipánosság. A következő és számunkra az est legizgalmasabb tétele egy szilvapálinka volt, - mint utóbb kiderült ez az idei évi Bács-Kiskun megye pálinkája- amely az eddig kevésbé használt Rana szilvafajtából készült. A pálinkát egy kellemesen viaszos, enyhén fahéjas, avaros, aszalt szilvára emlékeztető, lekváros illat jellemzi, amelyet ízben enyhe virágméz és étcsokoládé is követ. Egy igazi vadvirág a pálinkák között! Az egyik meglepetést a cserszegi fűszeres pálinkájuk okozta, illatgazdagságával, muskotályos, enyhén magolajos, rózsára emlékeztető illatával, a másikat pedig szamóca pálinkájuk, amelynél egyértelműen felismerhető volt a gyümölcs illata - ami ennél a gyümölcsnél nem könnyű feladat - és a magolajos, tejkaramellás illatok mellett rózsaborsra és ibolyára emlékeztető illatot is felfedezni véltünk, egy szóval ígéretes tétel. A benyomásunk a cégről egyértelműen pozitív, véleményünk szerint a pálinkáikra már most érdemes odafigyelni és ha ezen az úton haladnak tovább, bizonyára további sikerek fogják követni az eddigieket. Mi alig várjuk, hogy a következő évek tételeit is megkóstolhassuk. Annyit azért még megjegyeznénk még, hogy bár a kommersz szeszesitalokkal szemben sokan előítéletet táplálnak, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy erre a termékcsoportra igenis van fizetőképes kereslet, az emberek ezeket vásárolják és az árbevételt tekintve nem is kis mennyiségben. Az viszont egyértelmű, hogy a kétféle termékcsoport jól megfér egymás mellett.